Identitásunk, jövőnk - Az Újpest megmentése 2. rész

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Folytatom. 

Ahhoz, hogy lássuk a hibákat, először ki kell mondanunk, hogy mihez képest vannak hibák. Mert az ugye egyértelmű, hogy a Szabó Bence-féle "a futballcsapat az UTE egy szakosztálya, bajnokok vagyunk, de csődbe megyünk" modell nem működött. Az is nyilvánvaló, hogy a Tolnai Sándor-féle offshore cégháló sem volt megoldás. És az is, hogy Lukács Ferenc pénze is elfogyott. Vagyis nem a múlthoz kell visszatérnünk, hanem a múlt pozitívumait és örökségét felhasználva egy ideális, áhított, de korábban talán soha el nem ért (vagy csak nagyon régen elért) állapotot kell körülírnunk. Vagyis ki kell mondanunk, milyen Újpestet akarunk!

Ezt könnyű egy szóval meghatározni: sikereset! Viszont az, hogy mi a siker mindenkinek mást és mást jelent. Egy futballklub lehet sikeres, mert sok profitot termel. Vagy lehet sikeres, mert állandóan trófeákat szerez. Vagy lehet egy klub úgyis sikeres, hogy közben nem nyer semmit, nem termel profitot, de rengeteg helyi gyerekből nevel focistát, és fontos szerepet tölt be egy közösség életében. (Itt szúrom közbe, hogy mindig is irigyeltem az angol futballklubokat, akikben a szurkolói még sohasem csalódtak. Lehet, hogy a csapatuk kiesett, vagy sohasem jutott a harmadosztálynál feljebb, de hogy a pályán lévő játékosok minden mérkőzésen tudásuk 100%-át nyújtották, az biztos! És az is fantasztikus, hogy pusztán a példa kedvéért mondjuk egy Brentford FC, bár a világháború óta csak a 2-4. osztályokban szerepelt, a szurkolói mindig is kitartottak mellette, a klub szeretete szülőkről gyermekekre hagyományozódott, és sohasem veszítette el a bázisát. Ez is egyfajta siker!)

És lehet olyat, ahol mindez megvan egyszerre! Viszont az összes olyan klubnál, ahol ezek a faktorok együtt működnek, ezeknek a működése csak következmény! Mégpedig annak a következménye, hogy ezekben a klubokban van szív és van lélek! Mindemellett rendkívül professzionálisak, élen járnak szakmailag, marketingben, vagy éppen utánpótlás nevelésben, de ennek csak az az oka, hogy a klub minden alkalmazottja, vezetője, edzője, játékosa a szívét és a lelkét beleteszi abba a munkába, - vagy inkább hivatásba - amit nap mint nap a klubért tesz. Ha ez a szív és lélek tudással és pénzzel párosul, az magától fogja hozni a sikereket! Ha szív és lélek nincs, csak a pénz és a profizmus, az legfeljebb talmi csillogást hozhat.

Mondok néhány példát. Liverpool FC - hiába az amerikai tulajdonos és a német edző, a klub szellemisége változatlan. Mindent elmond, hogy a szurkolók legismertebb dalának a sorait ("You'll never walk alone") a klub címerének részévé tették! Borussia Dortmund - ahol megépítették a világ legnagyobb méretű, 25 000 férőhelyes lelátóját, csak a szurkolótábornak (még úgy is, hogy minden nemzetközi meccsre sok munkával "át kell szerelni" a Südtribünét ülőhelyessé, hogy megfeleljen az előírásoknak). Vagy az FC Barcelona - ahol a klub jelmondata ("Més que un club" - több, mint egy klub, ráadásul katalánul) is mindent elárul az identitásukról, és ahol ugyanazon filozófia szerint szervezik a klubot, mint 20-40 vagy éppen 80 évvel ezelőtt. (Persze lehet mindegyik klubban kifogást vagy problémát találni, és nyilván mivel más körülmények között, más közösségekben működnek, egyik sem adaptálható egy az egyben Újpesten, de az értékeik elvitathatatlanok. És nem, nem vagyok ezen klubok szurkolója. Egyedül az Újpestnek szurkolók, a külföldi foci elsősorban klubfilozófiai, másodsorban szurkolói és csak harmadsorban futballszakmai szempontból érdekel. Ezen kritériumok alapján nyilván van, akivel szimpatizálok, és van, akivel nem. De szurkolni kizárólag az Újpestnek szurkolok!)

Mondok néhány magyar példát is, de nem a futballból, nem a sportból. Mi a siker? A Tesco által sütött, 249 Ft-os félbarna kenyér, amit az ország minden sarkában lehet kapni, mindenhol és midnig kiszámíthatóan ugyanolyan, és vérprofi élelmiszeri mérnökök sora tervezte meg, hogy pontosan hány milligramm nátrium-hidrogén-acetát, enzim, lisztjavítószer és sütőélesztő kerüljön bele, hogy ehető és olcsó legyen? És siker, mert a Tesco halálra keresi magát rajta? Vagy Vajda Józsi és a Pékműhely a siker, ahol tudjuk, hogy a kenyérben kizárólag liszt, só és víz van, ahol tudjuk, hogy Józsi - miután bejárta fél Európát a tökéletes kovászos kenyér iránt kutatva - a mai napig minden nap bemegy a pékségébe, maga eteti meg a kovászát, maga gyúrja, dagasztja, keleszti, formázza és süti a kenyerek jó részét? És közben felneveli már a második generációnyi péket (vagyis a saját konkurenciáját), tanít és inspirál Juhász Misitől (Jacques Liszt) Szabadfi Szabolcsig (Panificio il Basilico)? Megszervezi a Kenyér Lelke fesztivált, népszerűsíti a minőségi kenyereket, és a szívét meg a lelkét is belesüti minden falatba? Igaz, fél kg 800 Ft. De míg a Tescos kenyér az - bármilyen profi is - csak kenyér... Józsi (és tanítványai) kenyere viszont érték - és élmény! De leginkább filozófia és hitvallás. Ez az igazi siker!

Vagy vegyük a borokat. Varga Pincészet, évi 15 millió palack borral, profi, ipari háttérrel, 250 hektár saját szőlővel, ki tudja kitől felvásárolt és lepréselt további szőlő tonnákkal, tökéletesen szabályozott permetezéssel, a katalógusból megrendelt profik által fejlesztett borélesztővel, amiről előre lehet tudni, hogy epres vagy éppen vaníliás bukét ad a bornak. Csillivilli, tökéletes, megtervezett, kivitelezett. Üzletileg biztosan siker. Vagy az is lehet, hogy Lenkey Géza (bocsánat, hogy egy kispestivel jövök...), aki Mádon egészen más filozófia szerint készíti fantasztikus borait a sikeres? Kis birtokán minden tőkét személyesen ismer, metsz, gondoz. Autentikus borok készítőjeként csak természetes anyagokat használ, így a borhoz élesztő sem kell, kiforrja magát, olyanra, amilyennek a természet akarja. És csak azt és csak akkor palackozza, amikor úgy érzi, hogy a hordóiban a bor elérte a tökéletes szintet - így egyes tételei akár egy, másfél évtizedig is a hordókban pihennek, egyetlen fillér hasznost sem hozva a borásznak. De mi a nagyobb élmény? Amikor a bolt középső polcáról leemelünk egy Varga bort és otthon ledöntjük? Vagy amikor Lenkey mádi pincéje udvarán a diófa árnyékában egy üveg Flow-t iszogat az ember miközben Pohner Ádám a Bocuse d'Or induló szakács néhány alapanyagból helyben rittyentett ételeit kóstolgatja, majd egy pincetúrán magába szívja a borász gondolatait ("Miért nem költözöl Mádra?" "Mert én kispesti vagyok")? Rövid távú gazdasági siker, vagy szív és lélek, élménnyel és értékekkel párosítva - hosszú távon is maradandót alkotva?

De ugyanez a One Eleven nevű sopron kávépörkölő műhely története is (vagy említhetném a Beyond Withint, a Casino Moccát, stb.). Tschibo, Omnia? Ömlesztett kávébabok ki tudja, honnan, egyenpörkölés, tökéletesen ugyanaz az íz, mindig, mindenhol. A One Eleven és Molnár Attila kávéiról viszont mindent tudunk. Pontosan melyik kenyai, costa ricai vagy éppen nicaraguai ültetvényen, milyen tengerszint feletti magasságban, milyen arabica variánson és melyik farmer termelte, milyen módszerrel dolgozta fel. És tudjuk napra pontosan, hogy a One Eleven mikor pörkölte meg azt a kávét és milyenre. Soha nem lesz két ugyanolyan kávéjuk - de sokkal több ízt, élményt és értéket ad, mint az ipari kávék.

Szív és lélek. Ez az, ami szükséges egy Újpesthez is. Ha ez megvan, akkor tud a klub élményt nyújtani a szurkolóinak és értéket közvetíteni. Nem pedig pusztán ipari kenyeret, bort, kávét adni, mint a tömegek klubja. Az Újpest különleges, és ezt mindig szem előtt kell tartani. A hagyományaitól, az előző részben felsorolt történetétől, a szurkolói közösségétől különleges! Lehet, hogy mostanság nem csillog, lehet, hogy jelenleg nem sikeres. De a Liverpool sem volt három évtizeden át bajnok, mégsem változtatták meg a filozófiájukat! Csak addig próbálkoztak, amíg a saját futballklubról alkotott szemléletükbe tökéletesen beleilleszkedő szakmaiságot megtalálták egy edző személyében! És hogy a Liverpoolnál maradjunk: a klub egy régebbi legendás edzője, aki 1959-ben a másodosztályban vette át és 1974-ben, a csúcson adta tovább a klubot az általa kinevelt utódjának, mit mondott? "Imádtam a futballt, és vissza akartam adni a boldogságot a liverpooliaknak". Hát sikerült. Elég megnézni a szurkolókról (The Kop) szóló 60-as években készült filmfelvételeket, ahogy 30 ezren éneklik a dalokat! Azt gondolom, ezen elvek, gondolatok, filozófia mentén kell újjászervezni az Újpestet.

És azt se felejtsük el soha, hogy egy futballklub lehet magántulajdon, de mindeközben - közérdek! Egy ilyen patinás klub nem csak egy üzleti vállalkozás (lásd a Barcelona jelmondatát!), nem csak egy ember szórakozása, hanem egy közösséget meghatározó, formáló, a közösségnek értékeket közvetítő, élményt adó, azt összetartó erő! És ezt minden pillanatban figyelembe kell venni. Sőt, Újpesten a szokásosnál is hatványozottabban kell figyelembe venni. Mert Debrecennek van Nagytemploma, Egernek vára, de Újpestnek csak sportklubja van! Másról nem ismert, nem híres, más nem fonódik össze Magyarország tizenharmadik legnagyobb közigazgatási egységének, a IV. kerületnek a nevével! És pontosan így is kell bánni vele: mint egy műemlékkel. Becsben tartani, szépítgetni, felújítani... de sohasem lerombolni, soha sem építeni át a felismerhetetlenségig idegen elemekből, idegen anyagokkal... Persze lehet, hogy egy idegen elem, vagy idegen személy adott esetben jobban tudja szépíteni, mint korábban a sajátok. De ő is csak szépítheti és felújíthatja, de nem törölheti el!

Az Újpest a közösség klubja. Nem zöld-fehér gumicsont, amit fentről odadobnak a plebsznek, hanem az értékek, a szív és a lélek klubja kell, hogy legyen. A közösség klubjaként az újpesti futballisták és vezetők évtizedekig részt vettek a szurkolók életében személyesen is. A 20-as, 30-as években a Dumavár székhelyén, a Kör Kávéházban, az 50-es, 60-as években a Baráti Kör tanyáján, az Árpád út 100-ban lehetett találkozni a világklasszis, ám mégis megközelíthető és emberi sportolókkal, edzőkkel, klubvezérekkel (ma meg Újpesten nyilatkozatstop van és hermetikus elzárás a szurkolóktól). Régen évtizedeken át az UTE által szervezett bál volt Újpest életének legfontosabb társadalmi eseménye, ahol megjelent sportoló és gyárigazgató, polgármester és díszpolgár, klubvezető és politikus. Ők együtt voltak Újpest, ők együtt voltak a közösség. Olyan közösséget alkottak, ahová egy régi, most máshol edzősködő volt újpesti futballista bármikor betérhetett, szívesen látták. Ahol a bajba jutottat megsegítették, és a máshol sikeres eredményeinek is örültek. Mert ők is részei voltak az Újpestnek. Ide kell visszatérnünk. Ez pedig véleményem szerint úgy biztosítható, hogy ha a klubmodell a következő tulajdonlásra épül fel:

  • 85% - tőkebefektető, mindenképpen olyan, aki azonosulni tud a klub filozófiájával

  • 5% - UTE, hogy meglegyen és szoros legyen a kapcsolat az anyaegyesülettel, és az utánpótlással

  • 5% - IV. kerületi önkormányzat, hiszen őket mi választjuk, minket képviselnek, és a klub műemlékiségére nekik kell legjobban vigyázniuk

  • 5% - Független és nyílt tagságú, hivatalosan bejegyzett szurkolói egyesület, amibe ebből a csoportból is bárki bármikor beléphet (bizonyos feltételek, pl. tagdíjfizetés) teljesítése mellett, és ami nem az UTE szakosztályaként, az UTE elnöke irányítása alatt működik, mint pl. jelenleg a Baráti Kör. (Erre Angliában is van példa: a Shareholders United például korábban évekig a Man Utd olyan szurkolóit fogta össze, akik a klub kisrészvényesei voltak. Mióta a MUFC nincs a tőzsdén, Manchester United Supporters' Trust a nevük, de más kluboknál is vannak hasonló szervezetek.)

Egy ilyen felállás mindig biztosítani tudja, hogy a klub filozófiája örökké érvényesüljön, hogy a szív és a lélek jelen legyen, hogy a klub szimbólumai sérthetetlenek legyenek, hogy a klub sikeres legyen. Egy ilyen felállás biztosítja azt is, hogy ha a többségi magánbefektető meg akar válni a klubtól (pl. anyagi gondjai vannak, nyugdíjba vonulna, vagy egyszerűen csak nem elég a büdzséje a színvonal fenntartásához), akkor a másik három besegíthessen. Hiszen ne feledjük, Tolnai Sándor (lehet rá sok rosszat és valamennyi jót is mondani) is az UTE Baráti Kör éléről lépett elő az Újpest FC tulajdonosának. De a műemlékére vigyázó mindenkori önkormányzat, vagy az anyaegyesület is tudhat anyagiakat átcsoportosítani, kapcsolati hálójából új befektetőt szerezni, ha szükséges. Így lesz az Újpest újra az, ami volt. Ez az alap, erre kell felépíteni a profizmust, nem pedig önmagában, egy szándékosan lecsupaszított vázra kívülről rákenni. Erre kell felépíteni a szakmaiságot - akár külső erők bevonásával. És esetleg az anyagi sikerességet. Ez a fundamentuma annak, hogy az Újpest újra sikeres klub legyen és visszatérjen oda, ahová tartozik: a csúcsra!

(Folyt. köv.)