Piszkos 12 vs Grál lovagok

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
És igen, újra itt a Playoff! Ezer meg ezer probléma és nehézség után eljutottak a csapatok a rájátszás első köréig. Akik kicsit is figyelemmel kísérték a jégkorongsport történéseit a covid alatt, azok tudják min mentek keresztül a csapatok az idei bajnokságban, nem is mennék bele most ebbe bővebben. A lényeg, hogy most mi következik, hogy melyik egyesület hokisai emelhetik a magasba a bajnoki trófeát. 
 
Az alapszakaszt a Brassó nyerte (nem érdemtelenül ) így ők választanak maguknak elsőnek ellenfelet az alsó ház csapatai közül.  Utánuk jönnek a zöldek,  a Szereda és a Debrecen. Rajtunk kívül választható még a Mac,  a Gyergyó, és a Vasas. Nagy valószínűség szerint a Deac és a Szereda közül fog kikerülni az Újpest első PO ellenfele. Ha választani lehetne, szerintem minden Újpest érzelmű szurkoló inkább a kelet magyarországi csapatot választaná mint az erdélyi brigádot.  Nem mintha a Debrecen rossz csapat lenne, de ha komolyabb terveink vannak erre a bajnokságra,  akkor őket egyértelműen búcsúztatnunk kell. Számomra viszont elég meglepő, hogy a "szakértők" mennyire nem adnak nekünk esélyt a végső győzelemre. Maximum úgy beszélnek rólunk, mint akik megnehezíthetik a "nagyok" dolgát. Ezek után ha én újpesti hokis lennék, már most korcsolyában járkálnék fel-alá a nappaliban és alig várnám, hogy megmutathassam a "nagyoknak", hogy milyen is az amikor lebecsülik az Újpestet.  
Vegyük végig, hogy mik lehetnek az erősségeink és mik azok amikben jobban kell teljesítenünk ahhoz, hogy sikeresek legyünk a rájátszásban. 
Kezdjük kapus poszton. Szerintem jelenleg a liga legjobb párosa van Újpesten és pont. Véleményem szerint Mikinél nincs jobb magyar hokikapus. Hatalmas erősítés volt Újpestre hozatala. Dusinak lelkileg nem tudom mit jelentett ez, de az biztos, hogy amikor ő véd elképesztő dolgokat produkál és minden pillanatban bizonyítja képességeit. És még Levi is bevetésre kész. 
 
Az erősségeknél maradva nézzük a támadó egységet.  A sok sérülés és betegség ellenére a 145 lőtt gól önmagáért beszél. A légió sokkal erősebb mint tavaly és látványos az összhangjuk a magyar húzóemberekkel. Pedig nagyon sokszor kellett felforgatni a sorokat az említett okok miatt, ezért is érzem azt, hogy ez az amúgy is magas színvonalú támadójáték még fokozható is.
 
Viszont nézzük mik voltak azok amik nem igazán működtek úgy, ahogy kellene ha sikeresek akarunk lenni. 
Az év elején kimondottan borzalmasak voltak a speciális szituációk. Leginkább a védekezés. Egyébként is sok hibával bekkelt a Csapat, de az emberhátrányos védekezésünkre a katasztrófa is dicsérő jelző volt. Egyszerűen nem akart összeállni,  mint ahogy az előny játék is döcögött. Az utóbbi hamarabb egyenesedett ki és a vége felé már kimondottan jó szazalékokat tudtunk felmutatni. Jó hír, hogy a hátrányos védekezés is elkezdett összeállni az alapszakasz végére. (Gondolom ezért nem kevés vért izzadtak edzők és játékosok is.) Viszont úgy gondolom, hogy csak 100%-os koncentrációval lehet sikert elérni, ami nem mindig volt meg az eddigi meccsek során.  
Mindig hangsúlyozom, a hozzáértőkkel szemben én csupán "műkedvelő" vagyok és a szurkolói szemmel látom a dolgokat és ezek az írások is ezen szemszögből születnek. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a Csapat legnagyobb hiányossága az, hogy túl "jófiúk" vagyunk. Nem azt mondom, hogy legyünk sunyik,  sportszerűtlenek, de úgy hiszem, hogy a csapatsportok sikeréhez kell egy kis csibészség. Egy ellenfél játékos mondta egyszer, hogy amikor az Újpest focicsapatában játszott egy Véber, egy Bácsi, egy Urbán és sorolhatnám a hozzájuk hasonló újpesti vagányokat, akkor már a játékos kijáróban elkezdődött a meccs, és a valós kezdés előtt, lélekben már egy nullra mi vezettünk.
De vissza a hokihoz. Most már a playoff jön, itt minden meccsnek hatalmas jelentősége van, pláne  úgy, hogy egyszer sem lesz mellettünk a hazai pálya előnye. Itt már minden meccs egy háború lesz és hát egy háborúban én inkább fogadnék a Piszkos tizenkettő győzelmére,  mint a gáncsnélküli Grál lovagokéra. 
Annyiszor voltunk már a szimpatikus vesztes szerepében, akik mindent megtettek ugyan amit tudtak, de végül mások kezei emelték fel a kupákat. Legyünk most mi azok akikre nem számítanak, akik a surranó pályán mindenkit megelőzve nevetnek a végén. Legyünk most mi, a csoda a jégen!