3–1
2–0
2–4
2–1
2–2
Három változtatás a kezdőben
Szélesi Zoltán három helyen változtatott az MTK elleni csapathoz képest. João Nunes először kezdett ebben a bajnoki idényben, Fenyő Noah visszakerült a középpályára, Krajcsovics Ábel pedig szintén az első perctől kapott lehetőséget.
Így álltunk fel:
Szappanos – Bodnár, Nunes, Stronati, Ujváry – Fenyő, Ljujic – Krajcsovics, Amenyido, Horváth Krisztofer – Vlijter.
Matko ismét a padról kezdett, ahogy Maier, Mucsányi és Fiola is. Tijani továbbra sem volt bevethető.
Az első húsz perc kiegyenlítettebb volt annál, mint amit a végeredmény sugall. Horváth előtt is adódott lehetőség, a túloldalon pedig Szalai veszélyeztetett. Ekkor még egyáltalán nem látszott, hogy a szünetre kétgólos hátrányba kerülünk.
Pont abból kaptunk gólt, amire készülnünk kellett
A Paks elleni elemzésünkben külön kiemeltük a hazaiak pontrúgásait és az ezekhez kapcsolódó variációkat.
Ehhez képest a 21. percben éppen egy szöglet után szerezték meg a vezetést.
A Paks röviden játszotta meg a sarokrúgást, az ezt követő beadásba pedig Windecker József öt méterről tette bele a lábát.
1–0.
Egy ilyen gólnál különösen bosszantó, hogy nem valami váratlan húzásról beszélünk. Tudtuk, hogy a Paks veszélyes rögzített helyzetekből, mégsem sikerült levédekeznünk.
A válasz ráadásul gyorsan érkezhetett volna. Vlijter egy lecsorgó labdával fordult kapura, de közeli lövését blokkolták.
Ezután is voltak újpesti lehetőségek.
Csak éppen gól nem.
A Paks megmutatta, mit jelent a hatékonyság
A 36. percben aztán megkaptuk a másodikat.
Papp Kristóf játszotta meg Szalai Józsefet, aki egy csellel helyzetet teremtett magának, majd Szappanos lábai között a kapuba lőtt.
2–0.
Szalai ezzel sorozatban az ötödik bajnokiján talált be, öt forduló után pedig már hat gólnál járt.
A találat egyben tökéletesen megmutatta a két csapat közötti különbséget ezen a délutánon.
Mi is eljutottunk ígéretes helyzetekig.
A Paks viszont befejezte őket.
Nem kellett nekik hosszú labdabirtoklás vagy tíz-tizenöt passz. Megszerezték a labdát, gyorsan előrejátszottak, és amikor kialakult a lehetőség, kapura mentek.
Pontosan ezt vártuk tőlük a mérkőzés előtt.
Mégsem tudtuk megakadályozni.
A félidő végére már Szappanos és Stronati is kellett
A második kapott gól után láthatóan elvesztettük a fonalat.
A Paks egyre könnyebben került a kapunk közelébe, Szappanosnak több alkalommal is védenie kellett, Stronati pedig a félidő hajrájában a gólvonalról mentett.
Vagyis a 2–0 ebben az időszakban már inkább ránk nézve volt kedvező.
Ez azért különösen fájó, mert a mérkőzés elején még nem volt ekkora különbség a két csapat között. Néhány perc alatt azonban teljesen kicsúszott a kezünkből a találkozó.
Krajcsovics a lefújás után nagyon pontosan fogalmazott: az első gól után nem találtuk magunkat, a második után pedig elvesztettük a fonalat.
A második félidőben nálunk volt többet a labda – de ez kevés volt
Szélesi a szünetben kettőt változtatott: Matko és Sarkadi érkezett Vlijter, illetve Ujváry helyére.
Később Mucsányi, Maier és Balladom is pályára került.
A Paks ekkor már természetesen nem akart ugyanúgy játszani, mint 0–0-nál. Kétgólos előnyben visszább állt, kevesebbet kockáztatott, és átengedte nekünk a labdát.
És itt jött elő újra az egyik legnagyobb problémánk.
Mit kezdünk a labdával, amikor az ellenfél nem akar területet hagyni?
Az elmúlt hetekben akkor voltunk igazán veszélyesek, amikor gyorsan tudtunk átmenni védekezésből támadásba, vagy mélységbe tudtuk indítani Horváthot, Amenyidót, Vlijtert, Matkót.
Pakson viszont a második félidőben sokkal gyakrabban kellett volna egy már felállt védelmet megbontani.
Ez nem ment.
Volt labdabirtoklásunk, de kevés tempóváltás, kevés váratlan megoldás és még kevesebb valódi helyzet.
Beszédes, hogy az 54. és a 85. perc között egyik csapatnak sem volt kaput eltaláló lövése. A Paksnak ez tökéletes volt. Nekünk 0–2-nél természetesen nem.
Matko majdnem visszahozta a reményt
A hajrában azért még lehetett volna egy utolsó esélyünk.
A 86–87. perc környékén Matko lépett volna ki ziccerben, Zeke Márió pedig utolsó emberként lerántotta.
Piros lap.
Emberelőny.
De már túl későn.
Az ötperces ráadásban Matko előtt még kialakult egy lehetőség, lövése azonban elkerülte a kaput.
Maradt a 2–0.
Szappanost most nem lehet elővenni
Az első fordulók után sokat kritizáltuk Szappanos Pétert, ezért ugyanilyen egyértelműnek kell lennünk akkor is, amikor jól teljesít.
Pakson nem rajta ment el a mérkőzés.
Mindkét gólnál nehéz lenne komoly felelősséget rátenni, közben pedig több fontos védése volt, különösen az első félidőben.
Az MTK elleni kivédett tizenegyes után ez már a második olyan mérkőzése volt egymás után, amelyen stabil pontot jelentett a kapuban. Az M4 Sport beszámolója is több nagy első félidei védését emelte ki.
Ez mindenképpen pozitívum.
„Túl sok gólt kapunk”
Szélesi Zoltán a mérkőzés után kimondta az egyik legfontosabb problémát:
túl sok gólt kapunk.
Öt forduló alatt kilencet.
Nyíregyházán kettőt, a Debrecentől kettőt, Kisvárdán kettőt, az MTK-tól egyet, most pedig újra kettőt.
A vezetőedző szerint nem lehet hosszú távon arra építeni, hogy majd mindig több gólt lövünk, mint amennyit kapunk.
Ebben nehéz vele vitatkozni.
A Debrecen és a Kisvárda ellen működött a recept: kaptunk kettőt, rúgtunk négyet.
Pakson viszont nem volt meg ugyanaz a helyzetkihasználás.
És rögtön vereség lett belőle.
Ezért a védekezési stabilitás már nem egyszerűen olyan terület, ahol „jó lenne fejlődni”.
Ez jelenleg az egyik legfontosabb feladat.
Nem a vereség a legnagyobb probléma
Pakson ki lehet kapni.
Önmagában egy idegenbeli 2–0-s vereség miatt nem kell temetni sem a csapatot, sem azt a fejlődést, amelyből a Debrecen és a Kisvárda ellen már láttunk valamit.
A kérdés inkább az, hogyan kaptunk ki.
Az első húsz percben volt keresnivalónk.
Aztán kaptunk egy pontrúgásgólt, amelyre előzetesen készülni lehetett.
Kaptunk egy gyors kontrából egy másodikat, miközben pontosan tudtuk, hogy a Paks direkt átmenetei veszélyesek.
Kétgólos hátrányban pedig nem tudtunk érdemi nyomást gyakorolni egy visszaálló ellenfélre.
Ezek nem új problémák.
Ez az igazán figyelmeztető.
Most választ kell adni
Paks–Újpest 2–0.
Három veretlen bajnoki után újra vereséget szenvedtünk, öt forduló után hét ponttal állunk.
A szezon eddigi képe továbbra is vegyes.
Láttunk már nagyon jó támadófutballt.
Láttunk karaktert.
Láttunk négygólos győzelmeket.
De továbbra is túl könnyen kapunk gólt, és ha az ellenfél elveszi tőlünk a mélységi területeket, még mindig nehezen találunk más utat a kapuig.
A paksi vereség ezért elsősorban nem visszalépésként érdekes.
Hanem tesztként.
Most jön a Vasas a Szuszába, és abból sokkal többet fogunk megtudni erről a csapatról, hogyan reagál erre a vereségre.
Ti mit láttatok Pakson? A kihagyott helyzeteket érzitek a legnagyobb problémának, vagy inkább azt, hogy kétgólos hátrányban alig tudtunk veszélyt teremteni? Írjátok meg a véleményeteket a hozzászólásokban!
