Van okunk bizakodni – de még nincs kész az új Újpest

Az elmúlt évek átigazolási időszakai után érthetően óvatosan bánunk a nagy kijelentésekkel. Láttunk már ígéretesnek tűnő játékosokat nyomtalanul eltűnni, hangzatos terveket szétesni, és olyan kereteket is, amelyekből a bajnokság kezdetén sem lehetett megmondani, milyen futballt akarunk játszani.

Ezért most sem osztanánk ki előre az érmeket. Az új igazolások még egyetlen bajnoki percet sem játszottak együtt, a felkészülési mérkőzésekből pedig nem szabad messzemenő következtetéseket levonni.

Az eddigi játékosmozgásokból azonban már látszik valami, ami korábban sokszor hiányzott: az Újpest nem egy-egy posztot próbált gyorsan befoltozni, hanem elsősorban a csapat tengelyét kezdte el megerősíteni.

Nem Matko helyére, hanem Matko mellé igazoltunk

Az átigazolási időszak egyik legfontosabb ténye nem egy új játékos érkezése, hanem Aljosa Matko maradása.

A szlovén támadó 17 góllal, Lukács Dániellel holtversenyben lett az NB I előző idényének gólkirálya. Rajczi Péter 2006-os sikere után húsz évvel adott ismét újpesti játékos gólkirályt a magyar élvonalnak.

Ez alapjaiban változtatja meg az új csatárok megítélését. Muhamed Tijani és Etienne Amenyido nem egy teljesen kiürült támadósor megmentésére érkezett, hanem Matko mellé, hogy valódi konkurenciát és több taktikai lehetőséget teremtsenek.

Tijani szerződtetése az eddigi nyár egyik legbiztatóbb húzása. A Nyíregyházában tavasszal 15 bajnokin nyolc gólt és három gólpasszt jegyzett, vagyis nem kell találgatnunk, hogy képes-e eredményes lenni az NB I-ben. Magas, fizikális támadó, aki lekötheti a védőket, megtarthatja a labdát, és területet nyithat a körülötte játszóknak.

Amenyido más típusú igazolás. Németországban nevelkedett, a német másodosztályban is jelentős tapasztalatot szerzett, mozgékony és intenzív támadónak tűnik. Esetében azonban több a kérdőjel. Nem lenne reális már az első pillanattól húszgólos csatárt várni tőle. Nála az alkalmazkodás és a pontos szerepkör megtalálása lehet a kulcs.

Matko, Tijani és Amenyido együtt mindenesetre már valódi választási lehetőséget adhat. Játszhatunk egy vagy két csatárral, lehetőség nyílik rotációra, és végre nem egyetlen támadótól kell várnunk az összes gólt.

Ez persze csak akkor jelent valódi előrelépést, ha a középpályáról és a szélekről megfelelő kiszolgálást is kapnak.

Szappanos nemcsak védeni érkezett

Szappanos Péter megszerzése nem feltétlenül a leglátványosabb, de könnyen lehet az egyik legfontosabb igazolás.

A 35 éves, háromszoros válogatott kapus több mint kétszáz NB I-es mérkőzés tapasztalatát hozza magával. Ismeri a bajnokságot, az ellenfeleket és azt a nyomást is, amely egy nagy múltú klubnál minden játékosra ránehezedik.

Egy jó kapus nemcsak lövéseket véd. Irányítja a védelmet, kommunikál, rendet tart, és önbizalmat ad az előtte játszóknak. Az elmúlt idényben túl sok könnyű gólt kaptunk, ezért ezen a poszton nem újabb kísérletre, hanem azonnali stabilitásra volt szükségünk.

Dombó Dávid végleges megszerzésével ráadásul egy olyan tapasztalt kapus is maradt, aki már ismeri a csapatot és a környezetet. Kapusposzton így erősebb és kiszámíthatóbb helyzetből indulhatunk neki az idénynek.

Természetesen a szerepek elosztása még kérdéses, de az biztos, hogy ezen a poszton már nem az ismeretlenben tapogatózunk.

Markgráf és Fenyő köré már lehet jövőt építeni

Szurkolóként különösen örömteli, hogy a klub nem kizárólag harminc év körüli, azonnali megoldásokban gondolkodik.

Markgráf Ákos húszévesen már több mint ötven NB I-es mérkőzéssel és felnőttválogatott szerepléssel rendelkezik. Ballábas belső védőként ritka és értékes profilt képvisel. Nem pusztán egy ígéretes akadémistát igazoltunk, hanem egy olyan fiatalt, aki már most is használható, közben pedig még jelentős fejlődési lehetőség van benne.

Fenyő Noah esetében még kisebb a kockázat. Tavasszal már láttuk Újpesten: gyorsan bekerült a csapatba, nem félt elkérni a labdát, és fiatal kora ellenére sem tűnt elveszettnek az NB I-ben. Az ő véglegesítése nem is klasszikus új igazolás, inkább egy tavasszal bevált döntés megerősítése.

Markgráf és Fenyő azért is fontos, mert velük valóban kialakulhat egy fiatal magyar mag. Olyan játékosokra van szükségünk, akik nem egyetlen szezonra érkeznek, hanem évekig meghatározó tagjai lehetnek a csapatnak.

A klub kommunikációjából is az látszik, hogy hosszabb távon egy stabil magyar tengely kialakítása a cél. Szurkolóként ezt csak támogatni lehet, feltéve, hogy a fiatalok valódi lehetőséget és megfelelő szakmai támogatást is kapnak.

Heitornál indokolt az óvatos optimizmus

Heitor egyéves kölcsönben, vételi opcióval érkezett a Maccabi Tel-Avivtól. Játszott már Győrben, tehát a magyar bajnokság sem teljesen ismeretlen számára, legutóbbi csapatában pedig európai kupamérkőzéseken is szerepelt.

A profilja ígéretes: fizikális, dinamikus belső védő, akinek segítenie kellene a túl könnyen átjátszható védelem stabilizálásában.

Ugyanakkor ezen a poszton már túl sokszor hittük el előre, hogy megtaláltuk a megoldást. Heitort ezért nem érdemes az első tétmérkőzés előtt vezérnek kinevezni. A kölcsön és a vételi opció viszont jó konstrukció: ha beválik, megtarthatjuk, ha nem, a klub nem kötelezte el magát hosszú évekre.

Nagy szükség lenne arra, hogy az új kapus és az átalakuló védelem gyorsan megtalálja a közös hangot. Az elmúlt idényekben sokszor nem is az egyéni képességekkel, hanem a szervezettséggel, a kommunikációval és a koncentrációval volt a legnagyobb probléma.

A távozók közül Beridze búcsúja fáj a legjobban

A keret átalakítása természetesen nemcsak érkezőket jelentett.

Beridze, Brodic, Tucic, Piscitelli és Kobouri távozott, Gradisar pedig kölcsönének lejárta után visszatért az anyaegyesületéhez. Kaczvinszki Dominik Nyíregyházán gyűjthet rendszeres játékperceket.

Giorgi Beridze búcsúja ezek közül érzelmileg messze a legjelentősebb. Három különböző időszakban viselte a lila-fehér mezt, fontos gólokat szerzett, és tagja volt a 2021-es kupagyőztes csapatnak. Voltak jobb és gyengébb időszakai, de a klubhoz fűződő kapcsolata miatt nem lehet egyszerűen egy névként kezelni a távozók listáján.

Fran Brodic sem volt használhatatlan játékos. Ötvennégy mérkőzésen 11 gólt és 12 gólpasszt szerzett, első idényében pedig a csapat egyik legeredményesebb támadója volt. Mégsem vált tartósan megkérdőjelezhetetlen alapemberré.

Tucic és Gradisar sem tudta véglegesen megoldani a csatárkérdést, Piscitelli távozásával pedig gyakorlatilag új kapushierarchia épül.

A változtatás összességében érthető. Nem egyszerűen mindenkit elküldtünk, hanem több olyan játékostól váltunk meg, akiknek a helye vagy a szerepe már nem volt egyértelmű.

A támadósor azonban nem teljesen lecserélődött, inkább új szerkezetet kapott: Matko maradt, mellé érkezett két center, miközben több korábbi támadó távozott.

Mi hiányzik még a keretből?

Az eddigi munka biztató, de a keretet még nem tekinthetjük késznek.

A legfontosabb hiányérzetünk továbbra is a kreativitással kapcsolatos. Tijani, Amenyido és Matko csak akkor tudja igazán kihasználni a benne rejlő gólerőt, ha megfelelő mennyiségű és minőségű labdát kap.

Szükség lenne legalább egy olyan támadó középpályásra vagy szélsőre, aki egy az egyben képes megverni az ellenfelét, felgyorsítja a játékot, és váratlan megoldásokkal bontja meg a betömörülő védelmeket.

Nem még egy biztonsági passzokat osztogató középpályás kell, hanem valaki, aki képes helyzeteket teremteni.

A széleken is szükség lehet erősítésre. Beridze és Brodic távozásával nemcsak játékosokat, hanem gólokat, gólpasszokat és támadóvariációkat is veszítettünk. Az új centerek akkor tudnak valóban hatékonyak lenni, ha megfelelő beadásokat, mélységi passzokat és visszatett labdákat kapnak.

A bal oldal mélysége szintén kérdéses. Markgráf ott is használható, de hosszabb távon elsősorban belső védőként számolhatunk vele. Tamás Krisztián jövője sem teljesen egyértelmű, ezért egy valódi bal oldali védő vagy szárnyvédő érkezése indokoltnak tűnne.

Emellett nemcsak az érkezőket, hanem a kereten belüli szerepeket is rendezni kell. Néhány játékos jövője továbbra sem teljesen tisztázott, ezért további távozásokra és kölcsönadásokra is számíthatunk.

Kik érkezhetnek még? Pletykák és nyitott ügyek

Egy átigazolási időszakhoz a pletykák is hozzátartoznak, különösen egy szurkolói oldalon. Ezeket nem kell elhallgatni, csak világosan el kell különíteni a hivatalosan bejelentett igazolásoktól.

Lukács Dániel neve komolyan felmerült az Újpesttel kapcsolatban. Az előző idény 17 gólos társgólkirálya Matkóval együtt rendkívül erős támadópárost alkothatott volna. Arról jelentek meg hírek, hogy az Újpest érdeklődött iránta, az ügy azonban nem jutott el hivatalos bejelentésig.

Hogy végleg lekerült-e a napirendről, vagy a piac későbbi szakaszában még történhet fordulat, azt jelenleg nem tudhatjuk. Az viszont biztos, hogy a klub érdeklődése jelezte: nem pusztán mennyiségben, hanem komoly NB I-es gólerőben is gondolkodtak.

Laros Duarte neve szintén megjelent a lehetséges újpesti célpontok között. A középpályás megszerzése azért lenne különösen érdekes, mert éppen azt a dinamikát, labdabiztosságot és előrefelé játékot adhatná meg, amelyből jelenleg még hiányt érzünk. Esetében azonban külföldi érdeklődőkről is lehetett hallani, így egyelőre inkább átigazolási lehetőségként, mint közeli érkezőként érdemes kezelni.

Tizian-Valentino Scharmer már próbajátékon is szerepelt az Újpestben. A fiatal osztrák játékos a bal oldalon több pozícióban is használható, ezért pontosan egy olyan területre jelenthetne alternatívát, ahol jelenleg még nem tűnik teljesnek a keret.

Az ő sorsa egyelőre nyitott. A szakmai stábnak a felkészülés során kell eldöntenie, hogy lát-e benne annyi lehetőséget, hogy szerződést ajánljon neki.

Arijan Ademi jövőjével kapcsolatban is jelentek meg távozásról szóló hírek. A tapasztalt középpályás helyzete azért fontos, mert egy esetleges távozása újabb létszám- és minőségi kérdést vetne fel a középpályán.

Az átigazolási időszak szeptember elejéig tart, ezért valószínű, hogy lesznek még érkezők és távozók. A legfontosabb azonban az lenne, hogy a klub ne a darabszámot növelje, hanem pontosan azokra a posztokra igazoljon, ahol valóban minőségi hiány van.

Most már nemcsak neveket, hanem csapatot kell építeni

Az eddigi játékosmozgások alapján erősebb és kiegyensúlyozottabb Újpest körvonalazódik.

Tapasztalt kapus érkezett, fiatal magyar játékosokkal erősödött a védelem és a középpálya, az előző idény gólkirálya mellé pedig két új középcsatárt szerződtettünk. Látható, hogy a klub nem egyetlen területet próbált foltozgatni, hanem a csapat teljes tengelyéhez hozzányúlt.

Ettől azonban még nem lett kész a csapat.

Kreativitásra, minőségi szélsőjátékra és a bal oldal megerősítésére továbbra is szükség lehet. A következő hetekben egy-két valóban célzott igazolás sokkal többet érne, mint újabb három-négy olyan játékos, akinek nem látszik pontosan a helye.

Az is kérdés, milyen gyorsan áll össze az új csapat. Sok az új játékos, több poszton változik a hierarchia, ezért időre lesz szükség. Az azonban nem lehet kifogás, ha az első fordulóktól kezdve nem látunk szervezettséget, fegyelmet és megfelelő hozzáállást.

Mi szurkolóként nem hibátlan idényt várunk. Nem azt, hogy minden mérkőzést könnyedén megnyerjünk.

Azt viszont joggal várhatjuk, hogy legyen tartása a csapatnak. Ne essünk össze egy kapott gól után, ne adjuk olcsón a pontokat, és minden ellenfél érezze, hogy az Újpest ellen kilencven percen keresztül meg kell küzdenie minden labdáért.

Az eddigi igazolások jó alapot adhatnak ehhez.

A keret még nem kész, de az irány most végre felismerhető. A következő feladat már nem az, hogy újabb neveket gyűjtsünk, hanem hogy a meglévő játékosokból újra valódi Újpestet építsünk.

Ti hogyan látjátok az eddigi játékosmozgásokat? Melyik igazolásban bíztok a leginkább, és melyik poszton vártok még mindenképpen erősítést? Írjátok meg a véleményeteket hozzászólásban!