Ünnepre fel!

A betegségekből kilábalva optimista beharangozót kellene írnom a Diósgyőr elleni szombati mérkőzéshez.

Sajnos nem megy. Marad a realista, azért némi elfogultsággal kevert beharangozó.

Mert miért is nem lehetünk túl optimisták?

Legfőképpen azért mert túl kevés gólt lövünk. És ez a széria bizony nagyon régóta tart, várható volt, hogy előbb-utóbb ez a gólínség vereséghez vezet. Mert azt nem lehet, hogy 1 lőtt góllal mindig nyerünk és bizony még a döntetlen abszolválása sem egyszerű feladat (lásd éppen egy hete az MTK elleni 1-2). Az elmúlt közel 10 bajnoki fordulóban meccsenként 1 gólt tudtunk lőni.

Az ok viszonylag egyszerű. Nem tudtuk pótolni Diagnet olyan csatárral, aki a beívelésekhez érkezni tudna, reális eséllyel venné fel a harcot a hórihorgas magas védőkkel szemben. A betömörülő védelemmel szemben szintén jól jönne egy erőcsatár, aki Lencsének illetve a felzárkózó középpályásoknak tudná lekészíteni a labdát.

Bár Lencse Laci remek formában futballozik, nem oldhatja meg alkatánál fogva a beívelésekből érkező szituációkat, és igazából ez az egyik fő problémánk, hogy az egész támadó alakzatunk alacsony. Még a védekező középpályán is csak Windecker van egyedül, aki 180 cm feletti játékos, rajta kívül a csapatból csupán a két középső védő.

Problémának érzem, hogy a csapatok nagy része nem vállalja fel ellenünk a nyílt középpályás játékot, hanem megerősített védelemmel inkább kontrajátékot játszanak, gyors támadásvezetéssel, illetve hosszú, a védelmi vonalunk mögé előre ívelt labdákkal. Ezekből kapjuk rendre a gólokat, az MTK ellen kettőt is. Nagyon nehéz ezeket a szituációkat levédekezni, mert 1-1 helyzetet teremtenek a kapunk előtt, hiszen a sokpasszos, labdaszerző játékhoz sok játékosunknak kell az ellenfél térfelén támadáskor tartózkodni, és egy labdavesztés esetén könnyen kinyílunk. Nem lenne ezzel baj, ha meccsenként 2-3 gólt lőnénk, hiszen megéri az a kockázat, hogy esetleg kapunk egy gólt ilyen módon.  

De nem. Gólt maximum egyet lövünk, a kockázatot felvállaljuk, az ellenfél támadóin múlik, hogy mennyi gólt kapunk. A Vidi ellen pl. szerencsénk volt, illetve Szabi védett többször, az a meccs is végződhetett volna könnyen számunkra szerencsétlenül.

Tehát úgy érzem, hogy az ellenfelek egyre inkább kiismerik a játékunkat, Vignjevics mesternek bizony szükség lesz a taktikai repertoárt szélesíteni. Lencse, Hazard, Bardhi, Angelov gyors játékosok olykor-olykor mi is engedhetnénk a szorításból és folyamodhatnánk kontra játékhoz.

A Diósgyőr pont az a csapat, amelyiknek a játékoskerete lehetővé teszi a kontrajátékot, technikás középpályásaiknak köszönhetően (Barczi, Koman, Bognár), de felvehetik a nyíltsisakos játékot is, mert védekező típusú középpályásokból is jól állnak. Amire felkészülhetünk, az a nyomasztó magassági fölényük, mert akár Bacsa, de Grumics, Griffiths, Elek, Egerszegi személyében a támadó és a középpályás sorukban is sok magas játékost tudnak felvonultatni, és akkor még nem beszéltünk a középső védőikről egy esetleges rögzített helyzetből való beívelésnél.  Balajcza Szabira nehéz percek fognak várni, remélem sikerül a héten begyakorolni a kapuból való kimozdulásos szituációkat, szüksége lesz rá!! A Diósgyőr Egervári keze alatt egyre bátrabb focit játszik, szembetűnő Bognár és Koman jó formája, de Bacsa is úgy tűnik, egyre inkább magára talál.

Szóval nehéz meccsre számítok, amiben sajnos a vereség is benne van.

Herisre nagy szükségünk lenne szombaton, nélküle fizikálisan és mentálisan is gyengébb a csapat.  

Diarra játéka üde színfolt, de nem védőként, hanem a középpályán.

Nem tippelném meg a kezdő 11-ünket, mert nagy a bizonytalanság a sok sérülés  és az előttünk álló sűrű meccsprogram miatti rotálás következtében is.

A szívem azt mondja döntetlen, az eszem azt, hogy 1-2 gólos vereség. És ha nyerünk? Én leszek az egyik legboldogabb Újpest drukker!

De mindez azért, mert a csapat már a kupameccsre is koncentrál fejben, és lássuk be az a fontosabb most.

Hajrá Lilák és csak az Újpest!