Csalódottan

Mérhetetlenül csalódott vagyok.Nem azért, mert a derbin kikaptunk a Ferencvárostól. Van ilyen. Egy derbi mindig háromesélyes, történelmi távlatokban is nagy a zöld-fehérek fölénye velünk szemben. Jelenleg amúgy is erősebb csapat az FTC, jóval nagyobb büdzsével is rendelkeznek. Az elmúlt tíz, Üllői úton lejátszott bajnokiból egyet sikerült győzelemmel abszolválni. Azon a bizonyos decemberi mérkőzésen. Diagne fejes, Balogh-szöglet után.

                Ma már egyikőjük sem tagja a keretnek, RoderickDuchateletDiagne-t komoly haszonnal értékesítette a kínai Super League-be, míg Balogh Heris-szel együtt Felcsútra igazolt. Azon a kissé hűvös, ám számunkra fantasztikus decemberi estén a kezdőben kapott helyet a mostaniak közül Litauszki, Szankovics, Balázs, Mohl, a kispadon foglalt helyet Kovács kapus és Cseke. A meccskeretbe nevezett 18 emberből hatan tartoznak ma is az Újpest FC kötelékébe. Kovács a keretbe sem kerül, Cseke néhány percet kapott idén, Litauszki azóta már egyszer eligazolt, majd a balul sikerült lengyel kitérő után hazatért, Szankovics, Mohl és Balázs pedig a kispad és a kezdő között ingáznak. Ők azok, akik minőséget nem képviselnek, de állandóságot többé-kevésbé igen, hiszen az NB1 középszintjét sem ütik meg, így értékesítésük lehetetlen.

                22 hónap telt el a két meccs között. Mégis, óriási a különbség. A válogatott oda-vissza megverte a norvégokat és kvalifikálta magát az EB-re, az Újpest pedig a Groupamában aratott győzelmével a második helyen telelt. A Ferencváros bajnok lett, hazai pályán nem talált legyőzőre tavasszal – ahogy ősszel is csak nekünk sikerült elhozni a három pontot a Groupama Arénából. A Diagne nélküli Újpest végül a hatodik helyre futott be, az utolsó öt fordulóban például csupán két döntetlenre futotta a mieinktől. Megkezdődött a lejtmenet.

                A válogatott a nyáron történelmet írt, a csoportkörben két döntetlen mellett legyűrtük az osztrákokat, ezután a klasszisokkal teletűzdelt Belgium lefutballozta Dzsudzsákékat a pályáról. De ez senkit nem érdekelt (igazán). Azt biztosan állíthatjuk: eufórikus állapotok uralkodtak a Hősök terén a válogatott hazaérkezését követően. A pontvadászat 33 mérkőzése során 11-13-9-es mérleget (46 pont) produkáltunk, harminc pontra lemaradva a bajnok IX. kerületiektől, öt pontra az EL-helyezéstől, tizenöt pontra a kieséstől. A következő évben egy helyet rontottunk, 10-12-11-es mérleg (42 pont). Huszonhárom pontra az első Videotontól, tíz pontra az EL-től, öt pontra a kieséstől.      

                Némi visszaesésről beszélhetünk tehát az előző és azelőtti bajnokságot tekintve. A drámai visszaesés azonban csak ezután következett. A jelenleg futó NB1-es kiírásból 13 forduló ment le, csapatunk 3-6-4-es mérleggel a kilencedik (hátulról negyedik) helyen szerénykedik, csupán a Vasast győztük le a valamirevaló csapatok közül (elnézést a gyengécske Balmaz-Kövesd párostól – bár előbbi mutat életjeleket). Ha kivetítjük az eddigi teljesítményt a teljes szezonra, 8-15-10-as mérleget kapunk (39 pont). A táblázatban azt láthatjuk, az előző évtizedben a begyűjthető pontok hány százalékát szerezte meg az Újpest FC (és hányadik helyre volt ez elég).

Évad

Pontok (százalék)

Helyezés

2007-2008

61

4.

2008-2009

66

2.

2009-2010

61

4.

2010-2011

50

6.

2011-2012

36

13.

2012-2013

46

9.

2013-2014

36

13.

2014-2015

57

6.

2015-2016

46

6. (12 fős liga)

2016-2017

42

7. (12 fős liga)

Jelenlegi kiírás (csupán 13 forduló alatt)

38

9. (12 fős liga)

*a 2007-2008-tól 2014-2015-ig terjedő időszakban 16 csapat volt az NB1-ben

** félkövérrel a Duchatelet-éra számai

                2011.10.19-én robbant a bomba: belga kézbe kerül az Újpest. Azóta 13., 9., 13., 6., 6. és 7. helyen zárt az Újpest, idén pedig minden esély megvan arra, hogy a 8-10. helyre fussunk be (rosszabbra ne is gondoljunk). Most hagyjuk az egyrészről-másrészről jellegű elemzést. Hagyjuk azt, hogy a politika komoly szerepet játszik a hazai futballban, az élvonalban bizonyos csapatokat teletömnek állami (közvetve vagy közvetetten) pénzzel. A táblázat konklúziója nem lehet más, mint az: a jelenlegi tulajdonosnak távoznia kell Újpestről. Ha a bennmaradás már siker, természetesen más a helyzet.

                Láttunk elég elborzasztó adatot az imént, de íme még néhány. Az elmúlt huszonhárom hazai találkozónkból ötször hagytuk el győztesen a pályát! Azaz a hazai meccsek kevesebb mint 23%-án örülhettünk lila-fehér sikernek. A 2017-2018-as kiírásból tizenhárom mérkőzést játszottunk le, az utolsó tíz meccsünkből csupán Mezőkövesden szereztünk egynél több találatot (igaz akkor négyet, méghozzá mindet a második félidőben és az első három fordulóban háromszor játszottunk 2-2-t). Hat mérkőzést játszottunk a Szuszában (a felét nézők nélkül), ezeken hatszor találtak be a mieink. Az elmúlt két NB1-es meccsen egyszer sem.

                Kár is tovább ragozni, ez a teljesítmény Pakson is szégyenteljes lenne, Újpesten elfogadhatatlan!

                Szombaton tisztes helytállást láthattunk Windeckeréktől. Ami néhány évvel ezelőtt a minősíthetetlen, gyalázatos jelzőket vonta volna maga után – ma összeszedett, becsületes helytállás. Ezért nem mi vagyunk a hibásak. Egyszerűen annyira keveset várunk, hogy egy olyan mérkőzés után beszélünk korrekt helytállásról, ahol egy igazi helyzetünk volt. A helyzet megoldása egyébként remek illusztrációja a jelenlegi helyzetnek.

Egy olyan játékos, aki Győrben éveket töltött el. 2015-ben visszatért Újpestre, ám súlyos sérülést szenvedett. Kulcspasszokat elvétve sem látunk tőle, nem labdabiztos, robotol, de a szereléssel is akadnak problémái – a labda jó és pontos megjátszása pedig igen ritka tőle. Ezzel együtt gyakran ér oda a kapu elé, tavaly Gyirmóton például fontos gólt fejelt. A zöldek elleni nyári derbin 2-1-es állásnál ziccert rontott. Ha az bemegy, valószínűleg 3-1-ről behúzzuk az összecsapást. Most 0-0-nál fejelt mellé. A labdabiztosság hiánya miatt meg sem kísérelte átvenni a labdát, inkább belefejelt – abból nagy gond nem lehet, részben levette a terhet ezzel magáról. Windecker József nem talált kaput, az első félidőben pedig ígéretes helyzetből Dibuszhoz passzolta a labdát. Isten ments’, hogy Windeckerre hegyezzem ki az írást, hiszen egy jó mentalitású srác, aki a jelek szerint tudja, mit jelent az Újpest játékosának lenni.

                A fő bűnös nem Windecker, nem Mohl, nem Obinna – de még csak nem is Nebojsa Vignjevics. Nem is a jövőben a jogi pályára koncentráló, a klubot elhagyó dr. Gyarmati Eszter. A fő bűnös Roderick és Roland Duchatelet urak. Amíg előbbi az Újpest FC tulajdonosa, a dobogó is olyan távoli, mint az Eibarnak a BL-győzelem. De helyezzük kontextusba a történéseket! Tesszük mindezt egy olyan bajnokságban, amelyből öt éve nem kvalifikálta magát senki az Európa-Ligába, a BL-be pedig ebben az évezredben csak a debreceniek jutottak. Egy olyan bajnokságban, amely színvonalában és nézőszámában lassan a máltai és a luxemburgi pontvadászattal kell, hogy versenyezzen. A ProgresNiederkorn kiejtette 2-1-gyel a skót Rangers csapatát az Európa Liga selejtezőjéből, a válogatottjuk pedig döntetlent játszott Franciaországban, majd leikszelt a bolgárokkal. Mielőtt esetleg nevetnénk – hol vannak ezek a szerencsétlen luxemburgiak.

                Mérhetetlenül szomorú vagyok. Nem a vesztes derbi miatt, nem azért, mert 2018-ban sem leszünk bajnokok, de még csak dobogósok sem. Nem is azért, mert egy végtelenül gyenge bajnokság szürke középcsapata (ki tudja, talán tavasszal azért imádkozunk, hogy azok legyünk..) lettünk.

                Hanem azért, mert a helyzetünk jelenleg reménytelennek látszik. Nagyon szeretném valami biztatóval zárni mondandómat, de csak ezzel tudom:Újpest FC-UTE ellentét, erejét vesztő tábor, címer, roppant gyenge játékoskeret, motiválatlan szakmai stáb és játékosok. Újpest, 2017 ősz.