N(y)ERetlenül

Amikor az ízig-vérig lila-fehér szurkoló ránéz az NB I aktuális tabellájára a szíve összefacsarodik, a keze ökölbe szorul. Ez a tradicionális, nagy múltú, sikerekben elképesztően gazdag futballklub a 11., azaz a kiesőhelyen szerénykedik. Persze ott is kell állnia valakinek, de határozottan kikérjük magunknak, hogy az a mi csapatunk legyen! Hiszen nekem, nekünk nem ezt ígérték! Miként is hangzott a zengzetes antré? A 70-es évek sikerei, focivarázs, Megyeri úti pokol! Ebből egy valami valósult meg. Maga a POKOL! Az utolsó felmérések szerint is (a még megmaradt) 400-450 ezer lila fanatikus immáron hetedik éve a legmélyebb bugyrokban sütkérezik, maga előtt látva hétről-hétre a kilátástalan futball produkciót és az egyre jobban távolodó első osztályt.

A belga tulajdonossal kapcsolatos aggályaink miatt már ezerszer felemeltük a hangunkat, ám a „hibalistánk” és a segélykiáltásunk folyamatosan süket fülekre talált. A politikai és az üzleti szférában fellelhető általános sportszerető, vagy ami még súlyosabb, Újpest érzelmű egyének valamiért elengedték ugyanis ennek a történelmi klubnak a kezét. Vajon milyen alkuk állnak a háttérben, amely ezeket a köröket az egyesülettől távol tartják? Vajon milyen paktumok születtek, ami mindenkit hallgatásra bír? S vajon ez a csaknem félmilliós bázis, melynek javarésze jobboldali, hogyan fogja értékelni ezeket az eseményeket akkor, amikor 2022-ben a fülkék magányában be kell hogy jelölje az ország elkövetkező 4 esztendejének ideológiai útvonalát. Miért nem áll ki senki, aki komoly vevőjelölt volt, megcáfolva a belga tulajdonos vételi cáfolatokat lekicsinylő szavait? Hiszen tudjuk jól, komoly szándékú befektető-jelölt akadt nem is egy, mégis, senki sem kérte ki magának, amikor az ajánlatát komolytalan jelzővel illették. A nagypolitika miért engedte, hogy az egyesület egyszemélyes játszótérré váljon? Komoly és sikeres üzleti körök miért nem tesznek meg mindent a megszerzéséért, amikor a nyugati nagytőkés, a szemük előtt, már évek óta pénzügyi sikerrel sütögeti a nihilben a maga kis pecsenyéjét? Ezer és ezer kérdés vetődik fel, de soha, sehonnan nem érkezik válasz. MAGUNKRA MARADTUNK!

Egyedül mi, a szurkolók, akik továbbra is állhatatlanul ostromoljuk az elefántcsonttornyot, ám a szavaink a tulajdonosról (is), mint a kavics, úgy pattannak vissza. Őt ez nem érdekli. Amíg a kasszát rendben találja, addig neki édes mindegy! Láthattuk az elmúlt esztendőkben milyen hozzáállást tanúsított az irányunkba. Nagy tétben lemerném fogadni, ha választania kellene a jegypénztárak előtt kígyózó sorok és az üresen ásítozó lelátók között, az utóbbi mellé tenné le a voksát. Direktbe megkockáztatom, a jelenlegi zártkapus szankciók nem is nagyon vannak a kedve ellenére. Ugyanis mi határozottan zavarjuk őt! El is követett mindent az utóbbi időben, hogy leépítse, megossza ezt a csodálatos közösséget. Van ehhez „jó” társa, sajnos, sikerült is neki!

Egyre többen érzik azt, hogy ennek a sikertelen, dicstelen és minden józan gondolkodás szerint értelmetlen szemléletnek akár a másodosztály is lehetne a megoldása. Ott ugyanis a szabályozás szerint a tulajdonos vagy elvesztené az MLSZ központi támogatásait, vagy csak hazai labdarúgókkal tölthetné fel a keretet. Mi azonban (akik nem a másodosztályú tagságban, hanem a legfelsőbb osztályban keressük a változás és megtisztulás kulcsát) nem adjuk fel és újra kimondjuk, leírjuk az utóbbi időszak legtöbbször elhangzott szavait: ELÉG VOLT!

AZ EGYESÜLETHEZ MÉLTÓ KLUBPOLITIKÁT ÉS A TRADICIÓKNAK MEGFELELŐ FUTBALLT KÖVETELÜNK!

A vezetőségtől kezdve a pályára kivitt teljesítményig mi vagyunk a leggyengébbek mindenben! Immár hetedik esztendeje, hogy már a nyári fordulókban elbukjuk a sikeres szereplés lehetőségét az eleve alul kalkulált költségvetéssel, a kifogásolható képességű szakmai személyzet (vezetőedző, szakmai stáb) és a „kukázós” játékos politika miatt. Minden bajnoki év első hónapja után predesztinálva voltunk/vagyunk a kiesés elleni harcra, a középmezőnyben való kullogásra. Ez az évad azonban túltesz mindenen. Akkor, amikor hisszük, hogy ez már nem lehet rosszabb, akkor sikerül a gödörben még egy ásónyomot találni! A vezetőség (tulajdonos, ügyvezető stb.) folyamatosan hozza a semmitmondó, a klub szekerét sárba ragasztó döntéseit. A kispadon egy alkalmatlan, vezetőedzőnek kinevezett pályaedző dirigálja a hitehagyott, önbizalom és taktika nélkül összevissza futkározó játékosokat. Röhej, amit közösen művelnek! Csak nekünk nincs kedvünk nevetni ezen.

A magyar szurkolók orra alá dörgölt nyugati profi futballban a minél jobb bajnoki és kupaszereplés, a nemzetközi kupaindulás a gazdaságos, a kifizetődő. Akkor visszakérdezek. Mi ennyire Keletre vagyunk? Itt nem lehet ezt megvalósítani? Számtalanszor hallottuk a tulajdonos szájából az újpesti labdarúgás piaci alapú működtetésének a frázisát. Van egy nagy problémánk. A Duchatelet család elég sajátságosan értelmezi ezt. Szerintünk nem a kupeckedésről, a tradíció sárba tiprásáról, a gerinctelen sunnyogásról és a szurkolók szembeköpéséről szól a befektető alapú működtetés, hanem a sikerekről, a telt házról, a folyamatos nemzetközi kupaszereplésről és a múlt méltó ápolásáról. A klubnak a közösségépítő erőről, a NAGY CSALÁD, az összetartozás szimbólumáról kell szólnia! Arról, hogy rang és büszkeség ide tartozni! Ha meg akarna győzni minket arról, miszerint az utóbbiak szellemében cselekszik, ne is próbálkozzon! A saját bőrünkön érezzük az ámokfutást.

A Liege, a Charlton és a Jena szurkolói megmutatták, hogy nekik mennyit jelentett a „belga modell”, mi is le fogjuk dobni a ránk kényszerített „rabigát”! Ehhez semmi más nem kell, csak összefogás és cselekvés. Tétlenül nézve nem lehet ezt a háborút megnyerni.

TELJES MEGTISZTULÁST, AZONNALI VÁLTOZÁSOKAT ÚJPESTEN!