A lelátó kimondta, a csapat válaszolt – 4–2-re vertük a Debrecent

Az első húsz percben a Debrecen azt csinált velünk, amit akart

Szélesi Zoltán négy helyen változtatott a Nyíregyházán pályára küldött kezdőcsapathoz képest: Sarkadi Kristóf, Ujváry Ferenc, Horváth Krisztofer és Gleofilo Vlijter is bekerült. A változtatások ellenére a mérkőzés elején semmilyen előrelépést nem láthattunk.

A Debrecen bátran kezdett, könnyedén játszotta át a középpályánkat, a gyors szélsői pedig rendszeresen lendületből vezethették rá a labdát a védelmünkre. Lang Ádám már a tizedik percben veszélyesen fejelt, majd egy perccel később megszületett a vendégek vezető gólja. Patai Dávid éles beadását Szappanos nem tudta megfogni vagy biztonságos helyre ütni, a kipattanót pedig Szendrei Ákos közelről a kapuba vágta.

Ez nem balszerencse, hanem újabb súlyos kapushiba volt. Egy héttel korábban Nyíregyházán szintén Szappanos hibájából maradtunk pont nélkül, most pedig már a 11. percben hátrányba kerültünk miatta.

A gól után sem ébredtünk fel. Kocsis Dominik ziccerben lőtt mellé, később Szappanosnak kellett javítania egy újabb debreceni próbálkozásnál, és a Loki első húsz percben mutatott fölénye alapján könnyen eldőlhetett volna a mérkőzés. A Nemzeti Sport tudósítása szerint ebben az időszakban az Újpest „kereste a labdát”, miközben a Debrecen 4–1–4–1-es szerkezete simán átjátszotta a középpályánkat.

„Kurva gyenge!” – és teljesen jogosan

A lelátó nem taktikát elemzett, hanem tömören kimondta azt, amit addig mindenki látott:

„Kurva gyenge!”

A rigmus tekintélyes hangerővel szólt, és ezúttal nem lehetett azzal elintézni, hogy a közönség türelmetlen. A Debrecen gyorsabb, agresszívabb és szervezettebb volt. Mi hazai pályán ismét csak reagáltunk az eseményekre, elkéstünk a párharcokból, és nem látszott, hogyan akarjuk kontrollálni a mérkőzést. A lelátói reakciót a helyszíni sajtóbeszámolók is külön kiemelték.

Nem tudhatjuk biztosan, hogy a fordulatban mekkora szerepe volt a lelátó üzenetének, és mekkora Szélesi Zoltán ivószünetben elmondott szavainak. Az viszont egyértelmű, hogy a megszakítás után egészen más felfogásban folytattuk.

A vezetőedző később elárulta, mit mondott a játékosoknak:

„Ha ilyen macskajancsik vagyunk, felesleges visszamenni az ivószünet után.”

Szélesi maga is elismerte, hogy az ivószünet jókor érkezett, és csak utána mutatott megfelelő reakciót a csapat.

Ez dicséri az edzőt abból a szempontból, hogy képes volt felrázni a játékosokat. De felvet egy kellemetlenebb kérdést is: miért kellett ehhez hátrányba kerülni, a közönség haragját kiváltani és húsz percet elpazarolni?

Az egyenlítés mindent megváltoztatott

Az ivószünet után szinte azonnal felgyorsítottuk a játékot. Vlijter a védők mögé került, visszatett labdáját pedig Amenyido a jobb alsó sarokba lőtte.

A gólt különös VAR-közjáték követte. A játékvezető először lest jelzett, majd a videóbíróval történt egyeztetés után mégis megadta a találatot. A debreceni beszámolók erősen vitatták az ítéletet, a televíziós felvételek alapján azonban legalább annyi biztosan elmondható, hogy a kommunikáció zavaros volt.

Az egyenlítés után már mi lettünk kezdeményezőbbek. Gyorsabban járattuk a labdát, határozottabban léptünk bele a párharcokba, és a támadóink végre nem elszigetelten próbáltak megoldani mindent.

A félidő hosszabbításában Amenyido újra kulcsszerepet vállalt. Helyzetbe hozta Horváth Krisztofert, aki mintegy tizennégy méterről higgadtan a bal alsó sarokba lőtt. Húsz percnyi kilátástalanság után 2–1-es vezetéssel mehettünk az öltözőbe.

A harmadik gól már valóban futball volt

A második félidő elején a Debrecen többet birtokolta a labdát, de a veszélyesebb támadásokat mi vezettük. Szélesi az 55. perc környékén beküldte Matkót és Mucsányi Miront, a változtatás pedig gyorsan eredményt hozott.

A 61. percben végre olyan támadást láttunk, amelyet visszatérő elemként is szívesen látnánk. Matko Amenyidóhoz játszott, ő egyből továbbította a labdát a hosszú oldalon érkező Horváth Krisztofernek, aki közelről megszerezte a második gólját.

Nem egy kipattanó, nem egy véletlenül megcsúsztatott pontrúgás, hanem gyors, tudatos, három játékos együttműködésére épülő akció volt. Ez a mérkőzés legfontosabb pozitívuma a három pont mellett.

Horváth két góljával megmutatta, mennyit jelenthet a kapu előtt, Amenyido pedig egy góllal és két gólpasszal a támadójátékunk legfontosabb szereplője lett. Matko csereként gólt szerzett, a nyáron érkezett Muhamed Tijani pedig harcos labdaszerzéssel és gólpasszal mutatkozott be a Szuszában.

Szappanos: a hibákat a bravúrok sem törlik el

A hajrában Dzsudzsák Balázs szabadrúgása közvetlenül a kapunkba hullott. Szappanos bizonytalanul mozdult ki, ugyanakkor Boskoviccsal ütközött a levegőben, ezért ennél a találatnál nem olyan egyértelmű a felelőssége, mint a Debrecen első góljánál. A VAR megvizsgálta az esetet, de nem talált szabálytalanságot.

A kapus teljesítményét az is árnyalja, hogy a hajrában két nagy védést is bemutatott. Guerrero erős lövését a léc alól ütötte ki, majd 3–2-nél Mejías fejesénél óriási bravúrral akadályozta meg az egyenlítést. Közvetlenül ezután Tijani kiharcolta a labdát, Matko pedig a jobb alsó sarokba lőve lezárta a mérkőzést. Szappanost tehát nem kell bűnbakká tenni, de a problémát sem szabad elhallgatni. Két bajnoki alatt két olyan hibát követett el, amelyek közvetlenül gólt eredményeztek.

Szélesi azzal védte meg, hogy Újpesten nagy a nyomás, és a Megyeri úthoz fel kell nőni. Ebben van igazság, de egy rutinos, válogatott kapust éppen azért igazol egy komoly célokat megfogalmazó klub, hogy ilyen nyomás alatt is biztos pont legyen. A támogatás jár neki, de a hibák egyértelmű megnevezése nem támadás.

Mit mondanak a meccs utáni reakciók?

A hivatalos klubkommunikáció érthetően az első hazai győzelmet, Horváth Krisztofer dupláját és Matko találatát emelte ki. A sportoldalak közösségi posztjaiban egyszerre került elő Horváth remeklése, Amenyido egyenlítése és Szappanos újabb hibája. A szurkolói oldalakon a „kötelező három pont”, az ivószünet utáni fordulat és az első húsz perc aggasztó játéka volt a három leggyakoribb téma.

A Debrecen oldaláról ugyanez a törés látszott. Gert Remmel szerint csapata a vezető találat után még négy tiszta helyzetet alakított ki, majd elveszítette a lendületét. Szendrei Ákos úgy fogalmazott, az újpesti egyenlítés után lélektanilag megtörtek, és már nem tudtak megfelelően reagálni.

Örülhetünk, de nem dőlhetünk hátra

A 4–2-es győzelem fontos. A Nyíregyháza elleni vereség után kellett a három pont, kellett a négy gól, és kellett annak a bizonyítéka is, hogy a csapat képes felállni egy nehéz helyzetből.

A támadósor teljesítménye kifejezetten biztató volt. Amenyido sokoldalú játékot mutatott, Horváth Krisztofer könyörtelenül használta ki a helyzeteit, Matko jól szállt be, Tijani pedig már az első hazai mérkőzésén hozzá tudott tenni a sikerhez.

De a végeredmény nem fedheti el az első húsz percet.

Egy jobb helyzetkihasználású Debrecen az ivószünetig két-három gólos előnyt szerezhetett volna. A középpályánkat könnyen átjátszották, a letámadásunk nem működött, a játékosaink pedig csak akkor váltottak magasabb fokozatba, amikor már a lelátó is egyértelműen jelezte: ez elfogadhatatlan.

A mérkőzés ezért egyszerre adott reményt és figyelmeztetést.

Reményt, mert láttunk karaktert, minőségi támadásokat és működő cseréket.

Figyelmeztetést, mert továbbra sem engedhetjük meg magunknak, hogy minden mérkőzésből húsz percet odaadjunk az ellenfélnek.

A csapat vasárnap válaszolt a kritikára. Most az a következő lépés, hogy Kisvárdán ne kelljen újra hátrányba kerülni és felébreszteni a játékosokat ahhoz, hogy elkezdjünk futballozni.

Nálatok ki volt a mérkőzés legjobbja: a duplázó Horváth Krisztofer vagy az egy gólig és két gólpasszig jutó Amenyido? És mit gondoltok Szappanos újabb hibájáról? Írjátok meg a véleményeteket a hozzászólásokban!