3–1
2–0
2–4
2–1
2–2
Az eredmény jobb, mint amilyen sokáig a játék volt
A végeredmény 3–1.
Hátrányból fordítottunk.
Három gólt szereztünk húsz perc alatt.
Matko mindhárom találatban szerepet vállalt, Amenyido fontos pillanatban egyenlített, Vlijter pedig lezárta a mérkőzést.
Ezek mind komoly pozitívumok.
De ettől még nem lenne helyes úgy értékelni a találkozót, mintha az elejétől a végéig mi uraltuk volna.
Nem uraltuk.
Az első félidő nagy részében kevés igazán veszélyes támadást vezettünk, nehezen bontottuk meg a Vasas szerkezetét, és nem tudtuk folyamatos nyomás alatt tartani az ellenfelet.
A szünet után pedig még nehezebb helyzetbe kerültünk.
Megint pontrúgásból kaptunk gólt
A Vasas vezető találata különösen bosszantó.
Urblík szabadrúgása után Iyinbor fejelt a kapunkba.
Ez azért probléma, mert nem először történt velünk hasonló.
Pakson szöglet után kaptunk gólt.
Most szabadrúgásból.
És mindkét ellenfélnél előre tudható volt, hogy veszélyesek rögzített helyzetekből.
Ez már nem egyedi hiba.
A pontrúgások levédekezése visszatérő problémának tűnik.
Ilyenkor nemcsak azt kell nézni, ki veszítette el közvetlenül az emberét. Fontos a teljes szervezettség: hogyan állunk fel, mennyire követjük a mozgásokat, ki támadja a labdát, hogyan biztosítjuk a második területet.
Ezen mindenképpen javítanunk kell.
A kapott gól után akár el is mehetett volna a meccs
A leginkább aggasztó időszak nem is feltétlenül maga a gól volt.
Hanem ami utána történt.
A Vasasnak több lehetősége volt arra, hogy 2–0-ra növelje az előnyét.
Kapufáig jutottak, Szappanosnak is fontosat kellett védenie, és ebben az időszakban nem mi diktáltuk a tempót.
Ez hasonló jelenség ahhoz, amit Pakson is láttunk.
Ha kapunk egy gólt, időnként túl könnyen elveszítjük az addigi egyensúlyt.
Ez azért veszélyes, mert jobb helyzetkihasználású ellenfelek ezt könyörtelenebbül kihasználják.
A Vasas most nem tette.
És ezzel visszaadta nekünk a lehetőséget.
Felállt védelem ellen továbbra is nehézkesek vagyunk
A mérkőzés első hatvan-hetven perce ismét megmutatta azt a problémát, amely már korábban is előjött.
Ha az ellenfél rendezett szerkezetben védekezik és nem ad nagy területet mögötte, nehezen alakítunk ki folyamatosan helyzeteket.
Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek ötleteink.
Vannak.
De sokszor hiányzik az a tempóváltás, amely kibillentené az ellenfél védelmét.
Kevés a gyors, egyérintős kombináció.
Kevés az olyan mozgás, amely egyszerre két védőt is döntésre kényszerít.
És időnként túlságosan statikussá válik a támadásunk.
A Vasas sokáig pontosan ezt használta ki.
A cserék most tényleg változtattak
A mérkőzés egyik legnagyobb pozitívuma az volt, hogy a padról érkezők valóban hozzáadtak a játékhoz.
Szendrei stabilitást és frissességet hozott a középpályára.
Krajcsovics mozgékonyabbá tette a jobb oldalt, és az ő lövése után kaptuk meg a büntetőt.
Vlijter pedig nemcsak energiát hozott, hanem góllal is lezárta a meccset.
Ez fontos különbség ahhoz képest, amikor egy csere csak friss lábakat jelent.
Most a változtatások a játék képét is módosították.
Amikor kinyílt a pálya, minden megváltozott
A mérkőzés kulcsa az volt, hogy az egyenlítés után teljesen megváltozott a játékhelyzet.
Amenyido góljával 1–1 lett.
A Vasas már nem elégedhetett meg azzal, hogy stabilan őrizze az előnyét.
Meg kellett nyílnia.
És ekkor jöttek elő azok az erősségeink, amelyek eddig is a legjobban működtek.
Gyors átmenetek.
Mélységi futások.
Kevés érintés.
Egyéni minőség az utolsó harmadban.
Matko, Amenyido és Vlijter ebben a közegben sokkal veszélyesebbé vált.
És négy perc alatt meg is fordítottuk a meccset.
Matko mindhárom gólban benne volt
Matko teljesítménye külön említést érdemel.
Nemcsak azért, mert berúgta a büntetőt.
Amenyido egyenlítő góljánál ő találta meg a megfelelő ütemben az induló támadót.
A harmadik találatnál pedig Vlijter labdaszerzése után nem erőltette a saját befejezést, hanem önzetlenül visszajátszotta neki a labdát.
Vagyis mindhárom gólunkban közvetlen szerepe volt.
Ez talán fontosabb is, mint maga a büntetőből szerzett találat.
Jól érzékelte a megnyíló területeket, gyorsan hozott döntéseket, és amikor kellett, önzetlen volt.
Az ilyen döntések különböztetik meg a veszélyes támadást a valóban hatékony támadástól.
Amenyido megint megmutatta az értékét
Amenyido szerepe szintén érdekes.
Nem klasszikus kilencesként játszik.
Sokat lép vissza, összeköti a középpályát és a támadósort, területet nyit másoknak, és képes a kapu előtt is megjelenni.
Az egyenlítő gólnál pedig higgadt volt.
Nem kapkodott.
Nem lőtte el az első pillanatban.
Kivárta a megfelelő helyzetet és pontosan fejezte be.
Az ilyen támadók azért különösen értékesek, mert nemcsak a gólszámukkal segítik a csapatot.
Szappanos fontos pillanatban tartott meccsben minket
Szappanos Pétert az idény elején sok kritika érte, és jogosan.
Az utóbbi mérkőzéseken viszont stabilabb.
A Vasas ellen is volt fontos védése abban az időszakban, amikor 0–1-nél könnyen eldőlhetett volna a találkozó.
Kapusként sokszor nem az számít, hogy hány védést mutat be valaki.
Hanem hogy mikor.
Most jó pillanatban segített.
Ha abból a helyzetből megszületik a második Vasas-gól, egészen más irányt vehetett volna a mérkőzés.
A harmadik gól megmutatta, miben vagyunk igazán veszélyesek
Vlijter találata talán a legjobban összefoglalta azt, miben működünk jelenleg a legerősebben.
Labdaszerzés.
Azonnali indulás.
Kevés érintés.
Jó döntések.
Önzetlen visszapassz.
Gól.
Ez nem hosszan felépített pozíciós támadás volt, hanem gyors átmenet egy megnyíló ellenféllel szemben.
És ebben kifejezetten jók tudunk lenni.
Ez már a Debrecen és a Kisvárda ellen is látszott.
A kérdés továbbra is az, hogy mi történik akkor, amikor az ellenfél ezt nem engedi.
A 3–1 egyik legfontosabb üzenete: nem álltunk meg
Az egyenlítés után lehetett volna óvatosabbá válni.
Megfogni az 1–1-et.
Megnyugodni.
Nem ezt tettük.
Érezte a csapat, hogy meg lehet nyerni a mérkőzést, és ment tovább.
Négy perccel az egyenlítés után már vezettünk.
A harmadik góllal pedig lezártuk a találkozót.
Ez a húsz perc az idény egyik leghatékonyabb periódusa volt.
Nem feltétlenül a legszebb vagy a legkontrolláltabb.
De amikor lehetőség nyílt előttünk, könyörtelenül kihasználtuk.
Ez a mentalitás mindenképpen pozitív.
De az utolsó húsz percet nem szabad összekeverni az egész meccsel
Ez a mérkőzés értékelésének talán legfontosabb pontja.
Lehet egyszerre két dolog igaz.
Örülhetünk annak, ahogyan megfordítottuk a találkozót.
És közben kimondhatjuk, hogy az első hetven perc nem volt elég jó.
A kettő nem zárja ki egymást.
A 3–1 azt mutatja, hogy van karakter a csapatban.
Van egyéni minőség.
A padról is tudunk változtatni.
És ha területet kapunk, támadásban komoly veszélyt jelentünk.
De ugyanakkor továbbra is látszik, hogy:
felállt védelem ellen nehezen bontunk;
pontrúgásoknál sebezhetőek vagyunk;
egy kapott gól után vannak bizonytalan periódusaink;
a jó játékot még nem tudjuk kilencven percen keresztül fenntartani.
Jó eredmény, fontos reakció
Pakson azt hiányoltuk, hogy kétgólos hátrányban kevés válaszunk volt.
A Vasas ellen most volt.
Ez talán a legnagyobb különbség.
Nem ment jól a játék.
Hátrányba kerültünk.
Az ellenfél közel volt a második gólhoz.
Mégis visszajöttünk.
És amikor megéreztük a lehetőséget, húsz perc alatt eldöntöttük a mérkőzést.
Ez fejlődés.
De még nem stabilitás.
És szerintem jelenleg pontosan itt tartunk.
Vannak már egyértelműen működő elemek a játékunkban.
Vannak olyan játékosok, akik egyéni minőséggel képesek mérkőzéseket eldönteni.
A cserék most valóban hozzáadtak a teljesítményhez.
De még mindig túl nagy a különbség a jó és a gyenge periódusaink között.
A következő lépés az lenne, hogy ne csak húsz-harminc percre tudjuk elővenni ezt az intenzitást és hatékonyságot.
Hanem egyre hosszabb időszakokra.
A 3–1-nek örülni kell. Az utolsó húsz percnek különösen. De ha előre akarunk lépni, akkor az első hetvenből kell tanulnunk a legtöbbet.
Ti hogyan értékelitek a Vasas elleni győzelmet? Inkább az ad okot bizakodásra, ahogyan megfordítottuk a meccset, vagy jobban aggaszt benneteket, hogy ehhez közel hetven perc kellett? Írjátok meg a véleményeteket a hozzászólásokban!
